Kezdőoldal

Fáradtan, sajgó lábbal érkeztem a durván összetákolt erdei kunyhóhoz. Az életnek semmi jele. Erősen kopogtattam. Semmi válasz. Nem adtam fel a harcot és nemsokára egy morózus mély hang szólalt meg:
– Ki az és mit akar?
– Egy fáradt vándor szeretne megpihenni.
– Menj tovább, vándor, a sírban van az egyetlen pihenő.
– Uram, hát nincs neked szíved? – könyörögtem.
– Szívem?... Hát az tényleg van.

Nizzában kedvező információt szereztem magamról, azt, hogy jobban játszom a bridzset, mint a chemint. Sajnos ez az információ elég drága volt, úgyhogy a karneválra már cseppet sem jutott farsangi hangulatom. Amint az utcán ballagtam, bizony nem nagyon vidámított föl a jelmezek tarkasága és az emberek pajkos, közvetlen tolakodása. Amikor egy csörgősipkás Harlekin hirtelen karon ragadott, első érzésem a bosszúság volt.

Éppen felszálltunk a buszra a Népligetnél Lakitelek, Népfőiskola, Kolibri bridzstábort megcélozva, amikor hirtelen észrevettem, hogy újra a Népligetben vagyunk, egy kicsit fáradtabban, lebarnulva, sok új élménnyel, baráttal és tényleg utolsó sorban több tudással. Elképzelhető, hogy nem ez a legjobb leírása annak a 10 napnak, amelyet 34 tanuló és 15 mentor (melyek közül 5 még ifjúsági) együtt közösen töltött az Alföld meglepően kellemes klímájú vidékén, de számomra, és ahogy sejtem, mások számára is hasonló volt az élmény. Nagyon produktív, jó hangulatban eltelő bő hét volt ez, melynek célja a bridzstudás átadása mellett a csapatépítés és az aktív kikapcsolódás is volt.

Mielőtt belekezdenék az írásba, le kell szögeznem, hogy itt egy erősen szubjektív, elfogult cikk következik. Akit ez zavar, inkább bele se kezdjen. Hazánkban a rendszerváltás előtt nem sok bridzsklub működött, és azok is meg kellett hogy feleljenek a minket körülvevő társadalmi viszonyoknak. Azóta az egész civil világ feléledt, sokszínűbbé vált, és természetesen ugyanez igaz a bridzsre, konkrétan a klubokra is.

Az online etikai bizottság (oeb) 2020 áprilisában alakult. Az azóta eltelt egy évben összesen 14 bejelentés érkezett. Mindegyik bejelentést kivizsgáltuk, szinte mindig nem csak az adott partit/partikat, amire a bejelentés volt alapozva, hanem a szóban forgó pár vagy játékos a bejelentés időszakában játszott egyéb partijait is. Általában 1-3 hónapra visszamenőleg, esetenként 30-100 partit.

Kopogásra riadtam fel. Füleltem… A kopogás megismétlődött, az ablak felől jött. Felkaptam papucsomat, az órára pillantottam, éjfél volt, a kísértetek órája. Az ablakhoz siettem, kitekintettem, először semmit sem láttam, de kisvártatva valami halvány, áttetsző lebegést észleltem az éj sötétjében. A borzadály és kíváncsiság viaskodott bennem, remegő hangon kérdeztem:
– Ki az, mi az?
– Egy elkárhozott lélek – kongott tompán.

Hittük is, meg nem is... Hisszük is, meg nem is... Bánki Zoltán, életének 68. évében, 2021. július 3-án elhagyta világunkat. Gyászoljuk klubtársunkat, aki több mint 25 évig erősítette egyesületünket.

– Mesterem, tegnap elhunyt Mr. Whim Sical, ki nagyreményű bridzsfenomén volt egykor. Halála után kézbesítették nekem az alábbi levelét:
Kedves Káró Hármas!
Tudomást szereztem arról, hogy a bridzskártyacsomag lapjai egymás után megjelennek Darvas Róbert szerkesztő úrnál, elmondanak néki egy-egy játszmát bridzsközhírré tétel végett.

A vigaszágon 32 leosztásos körmérkőzést játszottak és ott is érdekesen alakult a verseny, kezdjük ezzel. A németeknek és a svédeknek nagyon jól ment, a bécsieknek nagyon nem, és utóbbiak végül csak a 9. helyet tudták megszerezni. A német–osztrák meccsen a világbajnok Karl Schneidert megtréfálta új „honfitársa”, a német Von Dewitz, aki Dél helyén ült, és miután partnere egyszer kárót(!) licitált, Schneider 6 treff felvételét megkontrázta.

A magyar csapat 3–1-es győzelme a hazai csapat ellen nagy fegyvertény volt, mert a nyílt teremben a hatalmas kibicgyűrű nagy idegi terhet jelenthetett a játékosoknak. És a partik sem voltak nagyon egyszerűek. Ranik Halle említ is néhány példát, mellyel mind a norvégok, mind a magyarok gyakran szembesültek.